Támogatásmegvonások és egyéb nehézségek miatt egy ideig úgy nézett ki, idén nem fut ki a kikötőből Magyarország legnagyobb filmes seregszemléje. Végül azonban csak sikerült a hajót feltankolni, így 2011-ben sem marad filmes ínyencségek nélkül a nagyérdemű. Kicsit kisebb, kicsit szerényebb, de még mindig a miénk- és a Filmzone is ott van a fedélzeten.
A fesztivál már javában tart, filmekből és meghívott vendégekből sincs hiány, a Toldi, a KINO, az Örökmozgó és az Uránia egészen szombatig várja a lelkes filmrajongókat.
Morgen
A román film utóbbi években végbemenő diadalmenete okán van okunk bizakodva tekinteni egy-egy fiatal román rendező új filmjére. A Morgen- ahogy azt egy tartalomismertetőjében sem feledik el közölni- Locarnóban elnyerte a zsűri nagydíját, és Hajdu Szabolcs is feltűnik benne- utóbbinak egyébként semmi jelentősége. A Titanicon A gyerekek jól vannak mellett mint díszbemutató előadás szerepel.
A román-magyar koprodukció haza oldalát a Katapult film képviseli, a vetítés előtt tiszteletét tevő Angelusz Iván társproducer pedig szintén a román filmek emelkedő csillagára hivatkozva magyarázta szerepvállalásunkat a filmben. Nézőként örülhetünk, hogy kicsit mi is részt vettünk egy ilyen film elkészültében, az esetleges még rangosabb nemzetközi sikerre áhítozó Katapult Film viszont kicsit szomorkodhat- a Morgen nem éri el az utóbbi idők új generációs román filmjeinek szintjét.
A határmenti Nagyszalontán játszódó, román és török férfi egymásra találásának majd bizarr barátságának története persze mélyebb mondanivalót is magában hordoz, az EU határokkal kapcsolatos politikájának kritikájától kezdve a bevándorlásig, a nemzeteken átívelő emberségig- de a film elsősorban szerethető és bájos. A főszereplő Nelu horgászásból érkezik a magyar-román határhoz- nem engedik azonban egykönnyen vissza, a halaknak ugyanis nincs EU, élőállatot nem olyan egyszerű átvinni. Bajnoki focimeccs hazánkban, a pályán verekedés tör ki, a román ultrák azonnal berohannak hogy csatlakozzanak- a magától boldogulni képtelen török bevándorló befogadója után rohanva csatlakozik a bunyóhoz, nem is tudva pontosan miről van szó. Ezek mind egyszerű, de annál többet mondó, nagyszerű humorú jelenetek, amelyekért érdemes megnézni a filmet.
A forgatókönyv azonban szemmel láthatólag nem tudott 100 percet megtölteni hasonlóakkal úgy, hogy még a történet is szépen kerekedjen. Akad tehát jó pár felesleges, vagy feleslegesen lassú betét,azonban a 2 férfi barátságának ironikusságát- jelesül, hogy egyáltalán nem értik egymás nyelvét- remekül sikerült bemutatni.
Az egyes jobban sikerült jelenetek színvonalát a Morgen nem képes megtartani, és nem egyszer az az érzése az embernek, hogy semerre nem tart, azonban kétségkívül szórakoztató és néhány ponton elgondolkodtató film, melynek édes-bús hangulata valószínűleg tovább velünk marad mint a mondanivaló, amit közvetíteni igyekszik.
Odavagyok ezért a srácért
A Titanic kétségkívül legegyedibb filmje egyenesen a Raindance-ről érkezett, érdemes azonban elgondolkodni, hogy nem jobb lenne-e, ha pontosan a Youtube-ra távozna. Zachary Oberzan gyermeke nem más, mint óda az első Rambo filmhez, és egyben a filmkészítéshez. Az egyszemélyes mozinak ugyanis Oberzan a rendezője, szereplője (szereplői?), vágója, effektelője és úgy kompletten mindenese.
Az egyszemélyes stáb ugyanis a Rambo-t hivatott lekövetni saját kicsiny new york-i lakásában úgy, hogy minden figurát ő alakít. A 95 dollárba kerülő rajongói filmben tehát olyasmi megoldásokkal találkozhatunk, mint az erdőt helyettesítő 2-3 szobanövény vagy épp a folyót imitáló fürdőkád.
Ilyen próbálkozások elsősorban a videomegosztó portálokon érhetők el, nagy részük azonban egy-egy jelenet vagy előzetes erejéig másol egy mozit. Mindennek megvan az oka, a költségek mellett például az, hogy legyen akármilyen ötletes, ez a formulát nem másfél órára szabták. Az Odavagyok ezért a srácért is először meglepő és vicces, majd megszokjuk a dolgok menetét, ekkor még mindig szórakoztató…majd borzasztóan elfárad. Egy idő után az először még működő megoldásokat is megunjuk, majd egyre többször a párbeszédek veszik át a szerepet, amikor is- nos, Oberzan saját magával társalog. Dícséretére legyen mondva azonban, hogy egy idő után e már fel sem tűnik. Az azonban igen, hogy túl sokszor veszi magát komolyan, ezt azonban ilyen közegben nem lehet, és tőlünk sem várható el. Mikor már a sokadik alkalommal várunk hiába valami jó kis poénra vagy érdekes megoldásra, a szék is egyre kényelmetlenebbé válik alattunk.
Az ötletet és a próbálkozást azonban én díjazom, és van jó pár pillanat, mely tényleg eredeti, és egy kis új színt ad az adott Rambo-jelenetnek.
A film kísérőfilmje: Stanley Pickle
Ötletes és szórakoztató rövidfilm egy fiúról, aki idillikusnak tűnő családjában a világtól elzárkózva éldegél egészen addig, míg meg nem pillant egy lányt, aki mindent felborít körülötte. A technikai megoldásokon túl van még tartaléka a kisfilmnek, a befejezés például kifejezetten erős és szép, 12 percben valahogy így kell mesélni.
