A film alapvetően cselekményre épülő képződmény, az akciófilm és a thriller műfajok meg különösen. Kellenek a változatos helyszínek, a feszültség, a jó szövegek, nagy durranások, fordulatok, miegymás. Épp ezért nem lehet feszes és ütős mozit csinálni egy telefonfülkébe ragadt fószerről, egy csapat liftbe szorult emberről vagy épp egy koporsóban eltemetett férfiról… ugye?
Igaz, a fentebb említettek közül egyedül Rodrigo Cortés és brigádja volt annyira bátor, hogy a kamerát egy pillanatra sem mozdította ki a helyszínről – a film mégis működött. Asger Leth mozija ellenben a hangzatos egymondatos ismertető („Egy zsaruból lett bűnöző azzal fenyegetőzik, hogy a mélybe veti magát egy manhattani hotel tetejéről.”) ellenére ugrál a szereplők és a helyszínek között, sőt, még kettőt szökell az időben is – az építmény mégis recseg-ropog, és nem feltétlenül azért, mert az illető ott kapálódzik a szélén. A Borotvaélen legjobb jelenetei ugyanis épp a new york-i hotel párkányán játszódnak, ahol Sam Worthington ezúttal sárm és egyébként jellem nélkül áll ki az igazáért. A meglehetősen közhelyes sztori szerint ugyanis hamis vád alapján került börtönbe, ahonnan megszökik, és testvére, valamint annak barátnője segítségével leleplezi a gazságot. És igen, mindez körülbelül olyan izgalmas, mint így leírva.
A feszültségkeltés elég lagymatagra sikerült, pulzusemelkedést maximum az élhet át, akinek a Mission Impossible sorozat előzetesei, vagy épp Ocean’s-ék kalandjai kimaradtak, ugyanis főleg tőlük nyúl a film. Az ajtó az utolsó pillanatban csukódik be, meglógni is épp a kellő momentumban sikerül, a rejtkamera épphogy odaragad, ahova kell, a gonoszok pedig hajszál híján, de kikerülik a jókat, így azok nem buknak le. Az utolsó 20 perc viszont valamivel jobban sikerült, még ha egy banális befejezés agyon is csapja mindezt.
A legnagyobb baj tehát az, hogy nincs egy szerethető karakter, egy jól megkomponált jelenet, egy stílusos fordulat, hogy a logikai bukfencek és unalmas történetszövés felett szemet hunyva azt mondja az ember, hogy a Borotvaélen egy egyszerű iparosmunka. Van viszont ezerszer látott médiafelhajtás és kritika, kihasználatlan ziccerek, és egy darab eredeti vizuális megoldás, persze az is CGI. Még az a valóban szerencsétlen rendőr is véletlenül egy csinos nő, ami első pillanattól kezdve nyilvánvalóvá teszi mindenki számára, hogy is végződik majd a kaland közte és a főhős között. A többit meg úgyis tudjuk kívülről.
Február 2-től a mozikban, forgalmazza a Pro Video.
