Első nekifutásra féltem a filmtől (a sok sztár miatt), de ez hamar eloszlott. Lassan körbefont, átkarolt és végül teljesen magával ragadott. Hiánytalanul meg lehet találni a filmben, hogy milyenek vagyunk, mire vágyunk, vagy azt, hogy éppen mit is érzünk. Az alkotás könnyed, ám szkeccsfilm szerkezetének köszönhetően pontosan ugyanúgy mar szívünkbe, mint ahogy egyszersmind mosolyt csal az arcunkra. Remélem, már sokan a moziba tartanak, vagy ajánlónk hatására már meg is tekintették premier előtt, Valentin napon.

A film annyira megragadott, hogy az eddig általam még nem látott Párizs szereltek! (Paris, je t’aime ,avagy Paris I love you) című filmet is meg kellett néznem. Noha a két alkotás se nem épül egymásra, se nem szerves része a másiknak. Sőt, mondhatni, hogy még felépítésükben is eltérnek, ám mégis közös gyökerekkel rendelkeznek. Egész pontosan 2006-ban a Cannes-i Filmfesztivál keretei közt indult el az érzés, amely később másokat is magával ragadott. (És most engem is.)

Igazából a Párizsinál egyértelműen megvolt a koncepció, hiszen kerületenként rebegték el a szerelmüket a híres rendezők, és színészek. Ez most megtörni látszik, most kicsit mélyebb képet kaphatunk a karakterekről és a történetükről, ám még így is a hiány és az érdeklődés furcsa keringője fogja végigsöpörni kíváncsi tekintetünk.

Na de lássuk, mik is voltak a feltételek a kis filmmozaikok készítése során? A 8 percnyi filmhez mindössze két felvételi nap állt rendelkezésükre, majd ezt egy hét alatt meg is kellett vágniuk. Ám a film apropója, hogy mind Natalie Portman-nek, mind Scarlett Johanssonnak ez volt az első rendezése. (Az utóbbit kivágták a filmből, egy másik kis részlettel egyetemben, de az amerikai DVD-én ezek is helyet kaptak.) A rendezők listája így alakult 10+1-re (Fatih Akin, Yvan Attal, Allen Hughes, Shunji Iwai, Wen Jiang, Shekhar Kapur, Joshua Marston, Mira Nair, Natalie Portman, Brett Ratner, és plusz egyként Randall Balsmeyer).

Mint írtam, a film igen sokszínű és mindenki megtalálja benne valahogy azt, amit éppen keresett. (Persze nem lesznek Transformers szerű akciójelenetek, de még csak Star Wars-os látványvilágra se számíthatunk.) A film gyengébb részeit a nagyszerű színészi alakítások teszik szerethetővé, vagy éppen nézhetővé. Számomra a leggyengébb rész a Julie Christie, John Hurt, Shia LaBeouf szereplésével zajló darabka, amely annyira lassan indul be, hogy mire vége, kicsit furcsán ocsúdok fel, hogy most mi van? De ezt a rész a színészek tökéletesen viszik, sőt Shia LaBeouf még azt is megmutatja, hogy nem csak az az egyszerű amerikai tini bálvány, amire Hollywood használja.

Na de nézzük, milyen is New York (bár én még sosem jártam a Nagy Almában). A film nagymértékben épít a város sokszínűségére, ez lehet vallási, ideológiai, foglalkozási, etnikai vagy éppen korbeli különbözőség, és mégis hiába ez a sok különbség, mert a végeredményt egy színes képként láthatjuk. Sőt, az átkötő jeleneteknek hála sokkal kevésbé éreztem töredezettnek a filmet, mint a párizsi alkotás esetében. (Ám itt mégse olyan átkötésre kell gondolni, mint a Húszdolláros komédia esetében.) A filmeken is lehetett érezni Amerikát, hiszen mind a történet, mind a csattanó kifinomultabb volt, ami nem is gond, hiszen ezt várom el egy igazi szerelmes ódától, ami New York városához szól.

A 2 film azért rendelkezik egy-két laza kapcsolattal, ami nem is csoda, hiszen a párizsi szkeccs indította el a szeretem a városom mozgalmat. Nos, Natalie Portman mindkét filmben feltűnik színésznőként. De csak, mint színésznő, hiszen a két történet teljesen más (nekem a párizsi jobban tetszett, a New York-i kicsit motiválatlan volt). A másik ilyen laza lánc az Zoe (Emilie Ohana), a francia filmművész lány, aki kamerájával járja a várost. Ezáltal mintha átadná a fáklyát a következő szerelmi vallomásnak.

A filmet nehéz egységként értékelni. Ám mégis megpróbálkozom vele, hiszen rajongásom, úgy a legtisztább, ha pontokba öntöm azt.

Értékelés:

Egyszerűen nem tudom darabokra szedni. Napokat tépelődtem ezen. Kis darabokból áll az egész, de minden egyes kis szegmensnek megvan a maga erőssége, a maga gyengéje. Összképben mégis minden megvolt benne. A látvány, a zene, a színészgárda, a történetek; egyik se tökéletes, de kiegészítik egymást. Ezért nem is fogom boncolgatni a dolgokat, csak egyszerűen elhelyezem a szeretett filmjeim közt.

Így összességében:

9,0

Aki kicsit is szereti a filmet, a romantikát, a humort, a drámát, vagy aki csak egy jót akar szórakozni, az mindenképpen nézze meg! Lehengerlő és magával ragadó film.

Mindenképpen érdemes elmenni a moziba, én csak ennyit tudok mondani összegezve az egész írásom.

Forgalmazó: MOKÉP-Pannónia Kft.

És akkor soraim zárásaként íme két olyan jelenet, ami az amerikai verzióból kikerült.